Legelőször is fontos leszögezni, hogy az új termikus hulladékkezelési eljárások jogi értelemben hulladékégetőknek minősülnek. Noha a technológia forgalmazói rendre kerülik a pejoratív hulladékégetés szót és helyette számos egyéb jelzővel illetik a technológiát, a hazai jogi szabályozás szerint az új termikus eljárások hulladékégető műveknek minősülnek. A 3/2002 KöM rendelet, amely a hulladékégetés kérdéskörét szabályozza, az alábbiakban definiálja a fogalmat:
„hulladékégető mű (égetőmű): minden olyan – helyhez kötött vagy mobil – műszaki létesítmény és hozzátartozó felszerelés, amely a hulladékok, hulladékgázok égetésére létesült, vagy arra használják, és az égetéskor keletkező hőt hasznosítják vagy nem hasznosítják. Ide kell érteni a hulladék oxidációjával történő égetést és az egyéb termikus kezelési eljárásokat, például a pirolízist, az elgázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés során keletkező anyagokat azt követően elégetik.”
A jogszabály szövegéből egyértelműen látszik, hogy a pirolízis, az elgázosítás és a plazma eljárás is hulladékégető műnek minősül és annak is neveztetik. A jogharmonizációnak köszönhetően természetesen hasonló a helyzet az unióban is, ahol szinte szó szerint azonos megfogalmazásban szintén égetőműnek neveztetik mindhárom technológia (Office Journal, 2000). És érdemes megjegyezni, hogy hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is (USEPA 2008b).
A hulladékégetésnek számtalan technológia megoldása van, itt mi elsősorban a pirolízisre és az elgázosításra koncentrálunk, megemlékezve a plazma-technológiáról is. Mindhárom technológia megegyezik abban a hagyományos égetéssel, hogy a fölöslegessé vált anyagokat szilárd és folyékony maradékanyagokká, valamint gáz emissziókká alakítja, miközben hőt fejleszt, amely villamos áram előállítására is alkalmas. Számottevő különbség azonban, hogy az égetés során egy kamrában oxigén jelenlétében történik az égetés, addig az új technológiáknál egy oxigénmentes vagy szegény kamrában hevítik a hulladékot, majd egy másik kamrában elégetik a keletkező gázokat.
A pirolízis akárcsak a hagyományos hulladékégetés a termikus eljárások közé tartozik, ahol magas hőmérsékletet alkalmaznak a hulladék lebontására. Ugyanakkor mégsem tekinthető teljesen azonosnak az égetéssel. Az égetéshez ugyanis három dolog szükséges, úgymint éghető anyag (itt hulladék), oxidáló (itt levegő) és hő. A pirolízisnél is jelen van a hő és az éghető anyag, ami a különbséget jelenti, az az oxigén hiánya. A valóságban, valamennyi oxigén jelen van az eljárásban, hiszen a hulladék maga is tartalmaz oxigént, ezért van szén-monoxid, kén-oxid és nitrogén-oxid és dioxin-furán kibocsátás, de elméletileg lényegesen alacsonyabb, mint a hagyományos égetési eljárások során. A pirolízis abban is különbözik az égetéstől, hogy míg ez utóbbi exoterm folyamat, azaz hőt termel, addig a pirolízis endoterm folyamat, azaz hő bevitelet igényel a folyamat fenntartásához. A pirolízis során, a különböző kémiai reakciók eredményeként számos vegyület jön létre, például hidrogén és metán, amely közül számos tüzelőanyagként hasznosítható.(Jorge 2001).
Ellentétben tehát a jogi értelmezéssel műszaki értelemben a pirolízis üzem nem tekinthető hulladék „égetőnek”, azonban a jog ezzel szembe helyezkedik. Ennek részben az is lehet az oka, hogy a pirolízis üzem szintén termikus eljárás, kibocsátásai, környezeti-társadalmi-gazdasági hatásai közel azonosak a hagyományos égetőkéhez.
Az egyes új termikus eljárások között a fő különbség az alkalmazott hőmérséklet és a bevitt oxigén mennyiségén alapszik.
Ha durván definiálni akarnánk a három különböző eljárást az alábbi módon tehetnénk meg:
Az elgázosítás az anyagok gyors hőbontásán alapszik parciális oxidációval kis mennyiségű oxigén vagy levegő hozzáadása mellett. Az átlagos hőmérséklet jellemzően 750 C fok felett van.
A pirolízis szintén az anyagok gyors hőbontásán alapszik, oxigén vagy levegő hozzáadása nélkül (ugyanakkor természetesen a hulladék maga tartalmaz oxigént). A hőmérséklet 250-700 C fok között alakul.
A Plazma-eljárás szintén az anyagok gyors hőbontásán alapszik parciális oxidációval kis mennyiségű oxigén vagy levegő hozzáadása mellett. Ez a technológia villamos áramot és magas hőt (1000-4500 C fok) alkalmaz. Ezt az eljárást gyakran az elgázosítás egy speciális esetének tekintik.
Általánosságban elmondható, hogy míg a pirolízis oxigénmentes környezetben működik, addig az elgázosításnál az oxigén jelen van. A keletkező gázok mellett piroolaj és pirokoksz is keletkezik, míg az elgázosításánál gáznemű anyagok mellett inkább a szilárd maradékanyag jellemzőbb. A magas hőmérsékletű elgázosításnál vagy plazma-elgázosításnál jellemzően üvegesített salak marad hátra.
