Légszennyezés

A kén-dioxid színtelen, mérgező gáz. Az egyik legveszélyesebb légszennyező anyag. Légzőszervi megbetegedéseket okozhat és a savas ülepedés, közismertebb nevén savas esők fő okozója. Jellemző szaga van, és vízzel érintkezve kénessavvá alakul. A levegőben szulfáttá alakulva un. másodlagos részecskéket alkot, amelyek az aeroszol részecskék meghatározó eleme.

Mi a forrása?

A kén-dioxidok természetes forrása a vulkánok, óceánok, erdőtüzek. Az emberi kibocsátásban legjelentősebb szerepet a szén és olaj elégetése játszik (erőművekben, háztartásokban), de jelentős a kén-savgyártás, kohászat, elemi kén feldolgozásának szerepe is.

Kén-dioxid egészségügyi hatása

A kén dioxid légzőszervi megbetegedéseket okozhat, mint amilyen például a hörghurut. Irritálja az orr nyálkahártyáját, a légcsövet, a tüdőt a szemet. Súlyos esetben okozhat asztma-szerű reakciót, reflexes gégegörcsöt és légzésbénulást.

Egyéb hatások

A kén-dioxid vízzel érintkezve kénsavvá alakul, és a savas „esők” kialakulásáért felelős. Ez nagyban kihat az ökoszisztémára, és a jelentős erdőpusztulást eredményezett. A tavak savasodása jelentős halpusztulásokat és több helyütt a puhatestűek szinte teljes pusztulását okozta. A lénsav szerepet játszik az épületek korroziójában, műemlékeket veszélyeztet.

Kik a legveszélyeztetettebbek?

A legveszélyeztetettebbek a gyermekek, az asztmában, és a valamilyen egyéb légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek és felnőttek.

Magyarországi helyzet

Magyarországon a rendszerváltást megelőző években a kén-dioxid szennyezés komoly légszennyezési probléma volt. Azóta a vezetékes gáz bevezetése, az ipari szerkezetváltás miatt lényegesen javult a helyzet.
 

Határértékek

A korábbi években gyakran előfordult határérték túllépés, de ma már a fent leírt fejleményeknek köszönhetően lényegesen csökkentek a mért koncentrációk. A kénsav ökológiai határértékkel is bír, amely alacsonyabb az egészségügyi határértéknél. Ennek oka, hogy a kén-dioxid akár jóval kisebb koncentrációban is károsíthatja a környezetet, ökoszisztémát, amikor az emberi egészség esetében még nincs jelentős hatás.