Az új termikus technológiákat a gyártó, forgalmazó cégek gyakran úgy mutatják be, mint olyan technológiákat, amelyek esetében nem kell semmiféle környezeti kibocsátással számolnunk. Teljesen zárt technológiáról beszélnek, zérus kibocsátással. A pirolízist, elgázosítást, plazma technológiát sokszor a hulladékégetőkkel szemben próbálják meg definiálni, és hangsúlyozzák az égetők légszennyező anyag kibocsátását, és az új technológiák szennyezés mentességét. Az alábbiak illusztrálására bemutatunk néhány hazai példát a fentiek illusztrálására:
„Az általunk ajánlott, szabadalommal védett innovatív amerikai technológia lényege az alapanyag teljesen zárt technológiai rendszerben zajló magas hőmérsékletű, oxigén szegény környezetben történő pirolitikus gázosítása és a keletkezett gázok égetőkemencében történő másodlagos kiégetéses tisztítása, aminek köszönhetően a légszennyező és fertőző anyag kibocsátás elkerülhető. (Ebpower, 2009)
„A pirolízis régóta ismert és méltán elismert eljárás, amely mutatóit tekintve minden esetben jobb és előnyösebb, mint az égetés…..Amint az érzékelhető, zárt technológiáról van szó. A technológia sajátosságainak köszönhetően károsanyag kibocsátásról nem, vagy csak a törvényi szint minimumának tört részét elérő mennyiségben beszélhetünk.” (NewEnergy, 2009)
„A hőbontás…légszennyező hatása jelentősen kisebb, mint a hulladékégetésé ….. kijelenthetjük, hogy a légkörbe egészséget veszélyeztető mennyiségű anyagok nem kerülnek, és rákkeltő anyagot nem tartalmaznak ” (D& T Architect, 2009)
A példák felsorolását természetesen lehetne folytatni, ám talán ennyi is elegendő annak illusztrálására, hogy a technológia terjesztésében érdekelt vállalkozások milyen módon mutatják be az eljárást és annak környezetre gyakorolt hatását. Egyértelmű, hogy két nagyon fontos elem van a leírásoknak. Az egyik, hogy nincs vagy elenyésző a kibocsátás, míg a másik az, hogy a kibocsátás mindenképpen lényegesen kevesebb, mint a hulladékégetőké. Az alábbiakban ennek a két állításnak a valóságtartalmát vizsgáljuk meg.
