A papíripar igen jelentős könyezetterheléssel rendelkezik, ugyanakkor az elmúlt évtizedben komoly erőfeszítések történtek a kibocsátás csökkentése érdekében.
A huszadik században a fák iparszerű kitermelése a gyors nyomdák és az olcsó papír miatt komoly pazarlás, és jelentős terhelés jellemezte az iparágat, ám a felhasználói attitűd változása ebben az iparágban is változásokat eredményezet.
A papír- és nyomdaipar környezetterhelése
A papíripar környezetterhelése igen jelentős több szempontból is. Észak-Amerikában a harmadik legjelentősebb környezetterhelő ágazat, ami a levegőbe, vízbe és talajba jutatott szennyező anyagok mennyiségét illeti.
A levegőszennyezést tekintve a legjelentősebb légszennyező anyagok a nitrogén-oxidok, kén-oxidok, valamint a szén-dioxid. Előbbi a savasodás, utóbbi az éghajlatváltozásban játszik jelentős szerepet. Ezek mellett a hagyományos PM10, és toxikus szerves kibocsátással is számolni kell.
Vízszennyezését tekintve az ólom-kibocsátás emelhető ki, valamint a papír fehérítése során használt klór, valamint ennek vegyületei.
A kibocsátások mellett fontos hangsúlyozni, hogy napjaink hulladékának 30-40 százaléka papír, ez pedig újabb környezetterhelést jelent, hiszen a hulladéklerakók komoly földterület-foglalást és szennyezési forrást jelentenek. A papírok jelentős része szennyeződik is (olajokkal, zsírokkal például) ami jelentősen növeli ennek a hulladékfajtának a toxicitását.
A harmadik kérdéskör, amit fontos megemlíteni az erdő-kitermelés kérdése. A papír rengeteg fát igényel, hiszen ez az alapanyaga. Az iparszerű fakitermelés pedig rengeteg élőhelyet tesz tönkre, és a természetes erdők helyét ültetvények veszik át. Az ilyen ültetvények jellemzően monokultúrásak, azaz egy fafajtát ültetnek kizárólag a piaci igényeknek megfelelően.
Környezetterhelés csökkentése
A komoly kibocsátások és a felhasználói nyomás hatására a papír és nyomdaiparban is komoly előrelépések történtek.
A papír fehérítéséhez használt klórból komoly mennyiségben keletkeztek dioxinok, amelyek rákkeltő hatású vegyületek és már rendkívül kis mennyiségben is károsak az emberi szervezetre. Az 1990-es évektől kezdve a papíriparban új eljárásokat dolgoztak ki, amellyel drasztikusan csökkenteni tudták a felhasznált klór mennyiségét. A korábban alkalmazott elemi klóros eljárások használata már 10%-ra esett vissza, miközben ez az érték 1990-ben még kilencven százalék volt.
A másik komoly előrelépés az újrahasznosított papír használata volt. Az újrahasznosított papír gyártása 35%-kal csökkenti a szennyvizek és 74%-kal a légszennyezőanyag kibocsátást. Ugyanakkor máig probléma, hogy a papír újrahasznosításának korlátjai vannak a szálak elhasználódása miatt.
A harmadik előrelépés az üvegházhatású gázok csökkentése terén mutatkozik. Az új technológiáknak és eljárásoknak köszönhetően ma már egy modern papírüzem elvileg energetikailag önfenntartó tud lenni, hiszen az alapanyag, a fa maradékanyagai elegendőek az üzemek energiaellátására. Ez azonban még inkább csak papíron létezik, de az Európai unióban a papírüzemek, már energiaigényük 50%-át saját maguk állítják elő. Ennek köszönhetően bár a papírtermelés növekedett az elmúlt évtizedben a kibocsátott szén-dioxid mennyisége csökkent. Az 1990-es évek kibocsátáshoz képest 2012-ben az iparág 43%-kal kevesebb üvegházhatású gázt bocsátott ki.
